Az éjszaka közepén hirtelen felriadtam álmomból. Nagy levegővételek kíséretében körbenéztem kis szobámban, ami nyugodt volt, mint mindig. Csupán a szívem vert szörnyen hangosan. Mostanában egyre gyakrabban történik velem ilyen, ismeretlen okok miatt. Gondolkodtam azon is, hogy elmenjek orvoshoz, de még nem volt lehetőségem rá az új munkámhoz való felkészülések miatt. Egy negyed óra múlva próbáltam visszaaludni, majd szinte azonnal reggel lett. A telefonom ébresztőjének kellemes hangjára keltem, amit azonnal a kezembe kaptam, és megnéztem mi folyik a nagyvilágban. Semmi különösről nem írtak, amit kicsit furcsálltam. Unottan dobtam le az ágyra a telefonomat, majd lassan, kissé kómásan ültem fel az ágyamban. Fájt a fejem, és szinte majdnem visszaaludtam. Meg kellett erőltetnem magam, ezért amilyen hamar csak tudtam kipattantam az ágyamból. Szinte összeestem, ezért a falnak támaszkodva vonszoltam ki magamat a fürdőszobába, ahol jó hideg vízzel megmostam az arcom. A lehető leghamarabb orvoshoz kellett mennem, mert ez egyre csak rosszabbodott. Kicsit éberebben mentem ki a konyhába, ahol összedobtam magamnak egy kávét. Gyorsan lehörpintettem, majd elmentem öltözni. Felvettem egy harisnyát, inget, szoknyát, illetve egy kényelmes kardigánt. Az ébenfekete hajamat csak kifésültem, és egy kis korrektort kentem a szemem alá hogy elrejtsem a fáradtság jeleit. Megint magamhoz kaptam a telefonomat, amit becsúsztattam a táskámba. Felvettem az elegáns cipőmet, és elindultam a munkába. Elég közel laktam a munkahelyemhez, így egy húsz perces sétával odaértem. Egy szimpla iroda volt, ami amellett hogy közel van, igen jól fizet. Anyám javasolta, hogy dolgozzak itt. Mindig nagyon sokat segít nekem egészen kisbaba korom óta. Az iroda ajtaja előtt megálltam, és vettem egy nagy levegőt. Elég fura érzésem volt, mert nem szoktam ilyen esetekben izgulni, most viszont majdnem összerogytak a lábaim. Vettem magamon egy nagy erőt, és benyitottam. Megálltam a lift előtt, és előkerestem a cetlit amire az adatok vannak írva. A negyedik emeletre kellett mennem, majd ott találkoztam volna a főnökkel. Talán emiatt van kicsit lámpalázam... Azért egy felettessel való találkozás mégis más, mint bármilyen más emberrel. Miután leért a lift óvatosan léptem be, utánam meg egy jól öltözött férfi. Kellemes kölni illata volt, a haja barnára volt festve, de szemei feketén csillogtak. Magas volt és szép arcvonásai voltak.
- Shimizu kisasszony? - kérdezte kedves hangon. Hirtelen összerezzentem. Honnan tudhatta a nevem?
- Igen, Shizimu Kin. És maga? - a hangom remegett, és a kezeim izzadtak, amit a férfi egy könnyed nevetéssel nyugtázott.
- Ilyen is ritkán van, hogy valaki elfelejti a főnökét - kezdte el a bársonyos mély hangján - Akkor kezdjük elölről. Kagamine Takeshi vagyok, az ön felettese - óvatosan meghajolt és kinyújtotta a kezét.
- Kérem bocsásson meg uram - hirtelen jó mélyre hajoltam, miközben kezet ráztam vele. Nem értem, hogyan felejthettem el a főnökömet. Egyedül a keze vonta el a szégyenteljességem elemzéséről a figyelmemet, ami erős volt, mégis puha. Nagyon kedves, és vonzó egyén, akibe egy pillanat alatt szerelmes lehet az ember. Az igen kínos bemutatkozás után rám mosolygott, majd elfordultam tőle.
- Izgulsz? - kérdezte még mindig mosolyogva. Nyilván le tudta olvasni rólam, hogy hihetetlenül nyugtalan voltam, de inkább úgy döntöttem hogy mentem a menthetetlent, és keménynek mutattam magam.
- Nem, nem izgulok - folyton a kardigánom ujját húzogattam a kezemre, nem bírtam emellett a férfi mellett nyugodtan megmaradni. Az egész teste izgató volt, és még figyelt is.
- Tetszik, hogy a külsődet nem vitted túlzásba, ahogy a legtöbb nő szokta itt az első napján - mondta egy kis csend után.
- Köszönöm szépen - válaszoltam illedelmesen - E-elnézést... - sajnos a mondatot nem tudtam befejezni, mert a lift célba ért, és amikor kiszállt rutinosan kezdett el cikázni a folyosókon.
- Kövessen, kérem - szólt utánam kellemes hangon. Szinte szaladnom kellett utána, de szívesen tettem. Érezni szerettem volna még a kölniének az illatát. Egy terembe vezetett, ami tele volt asztalokkal, gépekkel, és papírokkal. Nem ez volt az amire mindig is vágytam, de mást nem tehetek. Kagamine hirtelen megállt az ajtóban, aminek következtében véletlenül neki ütköztem.
- Jól van, Shimizu kisasszony? - kérdezte halkan, amire én csak egy kis bólogatással tudtam válaszolni. Mindig magabiztos vagyok, de a főnököm teljesen levett a lábamról. Amint a többi nő meglátta őt, hangosan köszönni kezdtek neki, aki csak integetéssel rendezte le az ügyet. Nagyon kedves volt tőle, hogy megjegyezte a nevem, és azt is hogy hogyan nézek ki. Biztos sok mindenkit ismerhetett. Ezek a gondolatok teljesen boldoggá tettek. Észre se vettem, hogy hova vezetett. Az egyetlen dolog amire felfigyeltem, az az volt, hogy közel volt az ő dolgozószobájához. - Amíg ismerkedik, addig csak egy kevéske papírmunkát kap, nem kell velük mást csinálnia, mint aláírnia őket, majd ha készen van hozza be kérem - én csak bambán bólogattam rájuk. Túl jól nézett ki, hogy tudjak rá figyelni - Jó munkát - mondta mosolyogva, majd beszaladt a szobájába. Óvatosan foglaltam helyet az asztalomnál. Mellettem csak egy hölgy ült, aki teljesen bele volt merülve a munkába, így nem igazán szerettem volna megszólítani. Előpakoltam pár cuccot, majd körbenéztem a teremben. Mindenki dolgozott, volt aki csak a közösségioldalakat sasolta, illetve olyanok is, akik videókat néztek. Én is tehettem volna ezeket, de túlságosan szabályozottan álltam hozzá, ezért csak illedelmesen ültem, és vártam a papírokat. Egyre fáradtabb kezdtem lenni, sőt szinte majdnem elaludtam, amit szerencsére mások nem vettek észre, csak Kagamine úr. Amikor meghozta a papírokat, óvatosan megkopogtatta a fejem tetejét.
- Ébresztő királylány - mondta halkan a fülembe, majd lerakta az asztalomra a papírokat. Erre hirtelen felébredtem, miközben kirázott a hideg. Feltámaszkodtam az asztalomon, és egy mosollyal jeleztem a köszönetemet. Amikor készen lettem, bevettem egy fájdalomcsillapítót, és elindultam a Főnököm szobája felé. Óvatosan kopogtam, majd vártam az engedélyre, ám a válasz helyett ő nyitotta ki az ajtót nekem. - Meghozta a papírokat? - kérdezte kedves mosollyal.
- Igen, mindent megcsináltam - mondtam kicsit éberebben. Most már kevésbé nézett ki hivatalosan, mivel az öltönyét levette és a kölni szaga kezdett elmúlni, de így is nagyon kellemes volt a közelébe lenni. Lehet, hogy két találkozás után ennyire megtetszett? Teljesen lehetséges.
- Nagyon szépen köszönöm. Jöjjön, beszélgessünk kicsit - szélesebbre nyitotta ajtót, majd beengedett. Egy kicsit bizonytalanul álltam a bejárat előtt, de erőt vettem magamon, és beléptem. A dolgozószobája rendezett volt és enyhe dohányszag járta be. Miután helyet foglaltam, egy ideig nem szólalt meg, csak tevékenykedett mindenféle dologgal, ezért félve megtettem az első lépést.
- Miről szeretne beszélni?
